Mikor kifizetsz egy fél vagyont az ország legszebb burkolataira, akkor joggal várod el, hogy azok akár több 10 évig is a helyükön ragyogjanak. Ehhez azonban szükséged lesz a következő 2 dologra…
Az egyik legszomorúbb látvány egy frissen felújított lakásban, ha a falra felhelyezett csempére reggel a földön találunk rá. Vagy ha a tökéletes padló kevesebb mint egy év elteltével púposodni kezd. Szerencsére van 2 dolog, amely garantálja, hogy ez a Ti otthonotokban soha ne fordulhasson elő.
Azonban mielőtt áttérnénk cikkünk fő témájára, mindenképpen említést kell tennünk arról, hogy bármilyen szupermodern burkolási technika csak akkor ér valamit, ha azt kiváló segédanyagokkal, ragasztókkal, fugázókkal végzik. A képlet tehát egyszerű: a tökéletes burkolathoz mindennek passzolnia kell: a burkolatnak, a segédanyagoknak, a kivitelező szakember technikájának.
Figyeljünk a felhordott ragasztó vastagságára
Megfigyelhető, főleg magánépíttetőknél, hogy bár megvásárolják a jobb minőségű, így valamivel drágább burkolatragasztót, de a felhordásnál megpróbálnak spórolni vele. Márpedig minden ragasztónak megvan a szükséges vastagsága, amelynél vállalt funkcióját képes maradéktalanul ellátni.
Főleg nagyméretű burkolólapoknál érdemes még az előírtnál is valamivel vastagabb ragasztóágyat használni. Ennek oka, hogy a nagyobb lapok a szélüknél (méretükből adódóan) kicsit felhajlanak, a keletkezett görbeség miatt pedig völgyszerű lesz a lap. Ahhoz pedig, hogy a ragasztó a falazattal vagy aljzattal mindenhol érintkezzen, az kell, hogy a burkolatok teljes felületén megfelelő vastagságban legyenek jelen.
A nagyméretű lapoknál tehát az előírt 5 mm-es, úgynevezett vékony ragasztóágy biztosan nem lesz elegendő a tökéletes rögzítéshez. Ilyen lapoknál érdemes 7, de akár 10 mm-es ragasztóágyat is kialakítani. Arra azonban figyelni kell, hogy a gyengébb minőségű ragasztók szilárdsága ilyen vastagságban már drasztikusan gyengül.
A Keraflex Easy S1 vagy a Keraflex Extra S1 azonban éppen a vastag, akár a 10 mm vastagságú ragasztóágyak kialakítására lett kifejlesztve. Ragasztószilárdságukat ugyanis még ebben a vastagságban is tökéletesen tartják.
Jó a ragasztó, megfelelő a vastagság, akkor már csak ezen bukhatunk…
Ez pedig nem más, mint a technika. Leginkább nagyméretű burkolólapoknál fordul elő, hogy rossz technikát alkalmaznak a kivitelezés során. Itt ugyanazzal az eljárással nem sokra megyünk, mint a hagyományos méretű lapoknál. Ha egy lap rövidebb oldala a 60 cm-t is meghaladja, akkor az aljzatra felvitt ragasztó nem lesz elég a rögzítéshez. Ennek oka, hogy a levegőzárványok bezáródnak, és ott is maradnak a lapok alatt.
Ilyenkor mindig a kétoldalas kenés technikát kell alkalmazni. Ilyenkor a ragasztót az aljzat mellett a lapok hátoldalára is felviszik a szakemberek. Majd a ragasztóbordákat mindkét felületen párhuzamosan kialakítják, a végén pedig a lapot rányomják az aljzatra, és egy kis mozgatással biztosítják az üregmentességet. Ezzel el lehet érni a teljes fedettséget.
A jó segédanyagok, a jó technikával dolgozó szakemberek biztosan drágább kivitelezéssel járnak. Viszont, ha előre gondolkodunk, akkor azt látjuk, hogy így nem kell pár évente javítgatni, netán teljesen kicserélni a burkolatot. Az igazán nagy összeget pedig akkor takarítjuk meg, ha a munkát csak egyszer kell elvégezni.