Egy jól kiválasztott csempe lényegében határozza meg a helyiséget, ahová később felkerül.
Azon kívül, hogy nehéz, és törik, tudod, hogy mióta használja az emberiség? Tudod, hogy hogyan alakult ki a használata? Íme egy érdekes történelmi áttekintés a csempe kialakulásáról.
A kerámiaművesség az egyik legrégebbi művészeti ág, amely az igénykehez igazodva iparággá fejlődött. A csempék, padlólapok története az ősi agyagművességhez nyúlik vissza, hiszen a különböző burkolóanyagok alapja is az agyag. A legelső leletek i.e. Mezopotámiából származnak.Itt készítettek először mázas téglákat az i.e. harmadik évezredtől. Ezeket a burkolatokat épületek falainak burkolására, díszítésére használták. A leghíresebb emlékek a persepolisi és a susai királyi paloták domborművei.
Az i.e. VI. században a perzsák meghódították Babilont, így a művészetekben is történt keveredés: asszír-babiloni hagyományok keveredtek a görög, egyiptomi és indiai elemekkel is. Az épületeket mázas terrakotta lapokkal díszítették az i.e. I. századtól Rómában is. Róma bukása után a bizánciak művészeti hatása főleg az iparművészet területén mutatkozott meg. A XI. századtól folyamatosan jelentek meg az engóbos, karcolt díszítésű, ólommázas technikával készített fali csempék. Az épületkerámia az iszlám művészetben is megjelent: a mecsetek és az uralkodók palotájának falait mázas fali csempékkel burkolták. Ezekre a burkolatokra jellemző a Perzsáktól átvett kék és fehér szín, később felfedezik a fenséges látványú fémfényű lüszter mázat, amely Közel-Kelet egyik legnagyobb találmánya a kerámia történetében.
Olaszországban először Toszkánában honosodott meg a csempekészítés. Az olasz kerámia hamar virágzásnak indult és átvette a piacvezető szerepet Európában. A csempék színvilága a következőképpen alakult: használták a réz zöld, okkersárga, kobaltkék és mangánviola színeket is. Németalföldön mindez a XVI. században honosodott meg. Itt eleinte az olasz színek köszöntek vissza, majd a távol-keleti hatás is érezhetővé vált.
Innentől kezdve a csempéket már belső helyiségek, például konyhák, ebédlők, nappali szobák és pincék falainak burkolására is használták. A barokk időszakában Franciaországé volt a vezető szerep az európai kerámiában. A padlócsempék használata a német nyelvterületeken vált népszerűvé. Jelentős volt még a kályhacsempe készítés is, itt eleinte mázatlan kerek , tányéralakú kályhacsempékből építették a kályhákat, később alakult csak ki a megfelelőbb, négyszög alakú csempeforma és a fülkés csempeforma. Arra is hamar rájöttek, hogy a kályhák tartósabbak lesznek, ha mázzal vonják be őket, nem beszélve az esztétikai különbségről. Az angol kerámia fejlődés során alakult ki a földpátos fajansz (keménycserép), a sómáz és a vízzáró tömörségű kőedény. Érdekesség, hogy a templomok és apátságok padlóburkolatait szerzetesek készítették.
Magyarországon az első kályhacsempék az Árpád-korban jelentek meg. Színvilágot tekintve zöldessárga ólommázat használtak. Kimagasló művészi értékűek a budai királyi palotában feltárt reliefes díszítésű címer, sárkány, sellő, nyúl, vár ábrázolású csempék, valamint a késő gótikus, áttört mérműves díszű csempék. A XV. századtól olasz hatásra már fal és padlóburkolatok is készültek.
A török megszállás hatására a nyugat-európai és a török kerámia kettős hatása érződött leginkább. Az első magyarországi fajanszmanufaktúrát a nyitra-megyei Holicson alapították a XVIII. Század közepén, ahol már a század harmadik harmadában kályhákat és fali csempéket is készítettek.
Később számos kőedény és porcelángyár létesült, például Tatán, Pápán, Városlődön, Miskolcon, Herenden, Kőszegen és Pécsett. Az 1852-ben, Zsolnay Miklós által alapított gyár, világhírét Zsolnay Vilmosnak köszönheti, aki különféle hazai agyag és mázfajtákkal kísérletezve rendkívüli eredményeket ért el. Az ő találmánya az ún. porcelán-fajansz, a különleges fémfényű eozinmáz és a pirogránit (fagyálló burkolólap). A fagyálló pirogránit felhasználásával számos híres középületet díszítettek.
Manapság, a megnőtt felhasználói igények miatt a kerámia burkolólap ipar tömegtermeléssé fejlődött. Ezen igények kielégítésére szolgál a sorozat gyártás, a költség csökkentés és a szinte teljesen automatizált, gyors égetéses módszerek. Akárhogyan is készül a csempe, ha áttekintjük mekkora utat tett meg a világtörténelem során, talán másképp állunk hozzá és kevésbé árérzékenyen, amikor legközelebb kiszámoljuk, hogy az adott helyiségbe hány négyzetméter burkolóanyag mennyibe fog kerülni.